Míg újra látlak (szünetel): Fejezetek

Míg újra látlak

„Tisztán emlékszem arra a napra, hisz hogyan is felejthetném el; az eső áztatta dús hajadat, csillogó kék szemeidet és ellenállhatatlan mosolyodat. Te sem így tervezhetted, hogy ezen a borús szerdai napon testünk majd egymásnak koccan, szívünk egy röpke percig egyszerre dobban, mi pedig átadjuk magunkat a pillanatnak. De nem tartott ez tovább egy percnél sem, Te valahová siettél, én valahová siettem. Mindketten tettünk egy lépést hátra, s mentünk tovább a messzi távolságba. Még egy utolsó pillantást engedtem magamnak, ellenben veled, ki csak rohant az esőben fékezhetetlenül gyorsan. Idegenek voltunk és vagyunk mi egymásnak, de nem felejtelek el, míg újra látlak.”

Fejezetek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése